Jakubinyi György

Magnificat! Magasztalja lelkem az Urat! (Lk 1,46) Adalékok egy önéletrajzhoz

Kiadó: 
Verbum
Kiadási év: 
2021
Jakubinyi György nyugalmazott gyulafehérvári érsek és örmény apostoli kormányzó önéletrajzi kötete a szerző 75. születésnapjára jelent meg. A kötet oldalain kirajzolódik a 2020 februárjában nyugalomba vonult főpásztor arcéle, élettörténetét gyerekkorától kezdve meséli, a rá jellemző alapossággal és sok adattal alátámasztva az elmondottakat.
keményborítós, ragasztókötött
Oldalszám: 
368
50,00 RON
În stoc
Kód:
vb21001
Részletek

A pillanatról, amikor Kis Szent Teréznek elöljárója megparancsolta, hogy írja meg lelki önéletrajzát, így vall a szent: „letérdeltem a Mária-szobor előtt… s könyörögtem: vezesse kezem, hogy egyetlen olyan vonást se tegyek, amely ne volna kedves előtte” (Lisieux-i Szent Teréz, Önéletrajz, Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2015, 51–52). Ezt tettem én is, amikor elkezdtem önéletrajzi adalékaimat írni. Óriási a különbség: nem vagyok szent, és lelki atyám nem parancsolt rám, hogy megírjam emlékeimet. Amikor betöltöttem a hatvanadik életévemet, erre még nem gondoltam. Földim, a máramarosszigeti zsidó – amerikai állampolgár –, Nobel-díjas Elie Wiesel (1928–2016) barátai biztatására hatvanhat évesen írta meg önéletrajzát két kötetben, mert arra gondolt, hogy hetvenéves korában esetleg már képtelen lesz erre (Tous les fl euves vont à la mer. Mémoires, Párizs 1994; megjelent világnyelveken, magyarul, románul is). Megjegyzem, hogy ilyen lángész csakis zsidó lehetett, aki a két kötet címéül a Prédikátor könyve egyik mondatát vette (Préd 1,7), de két részre osztva. Az első kötet címe: „Minden folyó a tengerbe ömlik…”, a második kötet címe pedig: „…s a tenger mégsem telik meg”. Ez vezetett abban, hogy hatvanöt éves koromban én is kezdjem megírni az „adalékokat” soha meg nem születő teljes önéletrajzomhoz. Ezzel magyarázható az alcím: Adalékok egy önéletrajzhoz. Közben megszakadt az írás folyamata. 2019-ben nyugalmazott érsek lettem. Ez pedig meghozta a folytatás és befejezés lehetőségét. Meg kell magyaráznom a könyv címét is. A latin Magnifi cat! , Magasztalja lelkem az Urat!, a Boldogságos Szűzanya Szent Erzsébetnél tett látogatása alkalmával elzengett himnuszának első szava (Lk 1,46–55). A Szűzanya az angyali üdvözletkor elfogadta, hogy férfi nélkül, a Szentlélek erejéből Istenszülő Édesanya lesz, és örökké szűz marad fogadalma szerint. Gábor főangyal biztosította, hogy Istennél minden lehetséges. Példaként hozta fel, hogy idős rokona, Erzsébet, aki már nem remélhetett gyermeket, mert magtalan volt, gyermeket vár törvényes házasságban Zakariás paptól, és már a hatodik hónapban van. Itt Keresztelő Szent János születéséről van szó. A találkozás ünnepe naptárunkban Sarlós Boldogasszony ünnepe (hivatalosan latinul Visitatio, azaz Szűz Mária látogatása Szent Erzsébetnél, a világegyházban a zsinati reform után május 31-én ünneplik, míg nálunk a hagyományos július 2-án). Amikor a Szűzanya megjelent Ain Karemben, Zakariás pap és felesége, Erzsébet lakhelyén, Jeruzsálemtől nyolc kilométerre, a Szűzanya elzengte a legszebb háladalt Isten Gondviselésére. Magnifi cat! Magasztalja lelkem az Urat! Nem csoda, hogy ezt a szót sok püspök választotta jelmondatául a kétezer éves egyháztörténelem során. Amikor Márton püspök úr 1969-ben pappá szentelt minket, tizenhat diakónust négy egyházmegyéből, én jelmondatként a Magnificatot választottam. Egy német temesvári paptestvér szintén ezt választotta. Nem volt ez tehát ritkaság. Úgy gondoltam, hogy mindenképpen szűzmáriás jelszót választok, és ez volt a legmegfelelőbb. Amikor segédpüspök lettem, püspöki jelmondatot kellett választanom. Kitartottam a papszentelési jelmondatnál akkor is, és a megyésérseki rangra emelésnél is. Eszményképem II. Szent János Pál pápa volt, aki papszenteléskor a Grignion de Montfort Szent Lajos-Mária rabszolga-önfelajánlási szövegét suttogta – benne a „totus tuus” = egészen a tied vagyok, ó, Mária szavakkal – és ehhez a primíciás jelmondathoz hű maradt segédpüspök, krakkói érsek és pápa korában is! Természetesen választásom nem akar kritika lenni püspöktestvéreim irányába, akik rangváltozáskor jelmondatukat is megváltoztatták. Ebben minden püspöknek teljes szabadsága van, lelkiismerete szerint. - a szerző