A tordai római katolikus egyház története a felekezetek és etnikumok közötti kapcsolatok tükrében a 19. és 20. században

Az „erdélyi magyar városneveknek a magyar történelemben mitikus értelme van: Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Brassó és a többi város neve történelmi és művelődéstörténeti asszociációkat keltenek, s a valóban hiteles magyar nemzeti tudat egyszerűen nem nélkülözheti azokat a történelmi ismereteket és mondákat, amelyek a városnevekhez tapadnak.” Pomogáts Béla megállapítása maradéktalanul vonatkoztatható Torda városára is. Torda jogi és demográfiai szempontból privilegizált település volt, nemes város (oppidum nobilium), státuszának formalitását azonban demisztifikálja a tartalom, a különböző felekezetű és etnikumú emberek hitvilága és tevékenységei, melyekkel e státuszt kiérdemelte. Torda ugyanakkor az erdélyi lelkiismereti és vallásszabadság születési helye, de ennek kikiáltása nem csupán egy emblematikus esemény, hanem komplex történelmi folyamatok eredménye és kezdőpontja is.
A kötet alapjául szolgáló doktori disszertációval a szerző célja az, hogy ennek a nagy múltú erdélyi városnak a történetét a helyi katolikus egyház történetén keresztül mutassa be, a város neve által keltett asszociációknál mélyebb összefüggéseiben. Kiemelt figyelem fordul ezért a felekezetek és etnikumok közötti együttélés társadalmi, gazdasági, kulturális, pedagógiai és hitéleti vonatkozásaira is. Torda két évszázados történetét az előzmények és következmények tárgyalása keretezi, mivel tradíció és modernitás koronként változó viszonyára leginkább a kronologikus narratívában való elrendezésük enged rálátást.