Útközben

A történetek és anekdoták vannak halálosan komolyak és derűt fakasztóak. Nemcsak szenvedésről, a helytállás megkövetelte áldozatvállalásról esik szó, hanem lélekjelenlétről, nyelvérzékről, humorról is. A gyulafehérvári egyházmegyés pap arcképét ezek a történetek árnyalják és teszik igazán teljessé, színessé.

Általuk az olvasó megláthatja a papban is az embert, aki jót tud nevetni saját tökéletlenségén, ugyanakkor vállalni tudja a vállára tett kereszt hordozását. A kötetben főként olyan papokkal találkozhatunk, akiket életükben nem vett körül dicsfény, csak tették a dolgukat, igyekeztek szolgálni Isten erdélyi népét. Az egyházmegye ezeréves története során a több mint 5000 egyházmegyés pap zöme ilyen volt. Egyeseket az élő emlékezet jobban megőrizte, mert sokszor akaratukon kívül is kitűntek egy frappáns megjegyzésükkel, kilógtak a sorból sajátos személyiségükkel. A róluk szóló történetek  a bennük foglalt tanulság mellett a maguk sajátos humorával derűre hangolhatják az olvasót.