Bevezetés a katolikus szentségtanba

Tekintettel az olvasóközönség egyetemi-főiskolai hallgatók és a teológia iránt érdeklődők igényeire, e könyv nem csupán a dogmatikai hagyományokba kíván bevezetni, hanem az általuk hordozott legfontosabb problémákra is szeretné fölhívni a figyelmet. Maga a tárgyalt kérdés kívánja meg, hogy az ismertetés és a kritikai kommentár együtt járjanak. Mivel történeti szempontból vizsgáltuk a keresztény kultikus cselekményekről szóló teológiai és tanítóhivatali megnyilatkozásokat, akárcsak azok egyházi gyakorlatát, egy folyamatosan jelen levő, eleven feszültség tapasztalható a mindig is megkérdőjelezés nélkül vallott tételek, illetve az új felismerések és kérdések között.
Ebben a történetben központi szerepe volt a katolikus szentségtan és -gyakorlat középkorban kialakult válságának, amely a reformátorok hatására tovább mélyült. Ez a katolikus Tanítóhivatalból rendkívül gyümölcsöző magyarázatot kényszerített ki, amely a Trienti zsinatnak a szentségeket általában, és a hét szentséget egyenként is tárgyaló dokumentumaiban jut világosan kifejezésre. A trienti tanrendszert messzemenően meghatározó antiprotestáns szemlélet néhány évtizede sok területen jelentősen elveszítette aktualitását. Ezért a jelenlegi katolikus teológia a modern egzegézis felekezeteken átívelő eredményeitől is ösztönözve a trienti rendszer átfogó és építő újragondolásán fáradozik. Bevezetésünknek elsősorban ezt a kutatási irányt kell figyelembe vennie, amely a legutóbbi egyetemes zsinat szellemében a konkrét közösségi megvalósítás, az istentisztelet és a tanúságtétel szerepének fontosságát is kiemeli.
E könyv nem csupán be-vezetés kíván lenni a témába, hanem az alakulóban lévőhöz való oda-vezetés is.