Gyakran azt hisszük, hogy a boldogság egy olyan állapot, amelyben minden vágyunk beteljesedik, minden álmunk valóra válik, minden kívánságunk teljesül. Természetesen ez csak a mesékben valósul meg. Jézus szerint – s az egész Hegyi Beszéd erről szól – valójában azok boldogok, akik nem önmagukban, nem a megszerzett javakban, de nem is a másik emberben, hanem az isten- és emberszolgálatban találják meg a boldogságot. Ehhez viszont az kell, hogy életüket, értékrangsorukat az ő tanítása szerint állítsák be. Sokan azt állítják, hogy a keresztények tehetetlenek, gyámoltalanok, nem életrevalóak, és ezért tolják ki az igazi boldogságot a mennyországra. Holott mennyire kézenfekvő itt kiélvezni az élet örömeit. Légy sikeres, gyűjts és fogyassz, versenyezz és valósítsd meg magad, akkor már a földi élet keretein belül megadatik a boldogság... – mondják. Vannak, akiknek elegük van abból, hogy – legalábbis a látszat szerint – a gonoszok, a hitvány gazemberek vígan élik világokat, miközben az igazak, az ártatlanok, a szegények valójában sokat szenvednek és boldogtalanok. - a szerző
