Gyakran olvasunk, örömmel, különféle életvezetési tanácsokat. Van köztük olyan – mint a mostanában nagyon divatos horoszkóp –, amelyet mindenki könnyen a saját életére alkalmazhat. Azt ajánlják, hogy szeressük és valósítsuk meg önmagunkat bármi áron, azt sugallhatják, legyünk készek a versenyre. Ezek kikerülik az üdvösség problémáját. Viszont az itt következő válaszok egyben örök érvényű életvezetési tanácsok is.
Sebestyén Péter nem egyébre vállalkozik – immár harmadszor –, mint arra, hogy megválaszolja számunkra a legégetőbb kérdéseket. A Tüzet hoztam! című jelen kötetben, a liturgikus C év heti útravalóinak mindegyike evangéliumi indíttatású. Lelkünk üdvösségének örök távlatait feszegeti. Ha azt akarjuk tudni, hogy „Mi a boldogság?”, „Hol a helyünk?”, „Mit tegyünk?” –, akkor a legjobb helyen járunk.
Számomra a legnagyobb élmény éppen az volt, hogy a kérdéseket ismerőseknek, a magaméinak éreztem. „Én mit tehetek?”, „Van-e bennem elég hit?”, ezek a kérdések életünk visszatérő kérdései. A könyv pedig segít abban, hogy a magunkba fordulás után merjük megkérdezni azt is, hogy „Mi a titkod?” „Te hogy csinálod?”. Ez a sok kérdés tulajdonképpen egyetlen nagy kérdésnek a többféle formája: mi dolgunk a világon, hogyan éljük életünket.
Az előző kötetekben megszokhattuk, hogy Sebestyén Péter ezekről a létkérdésekről milyen könnyedséggel, derűvel tud írni. Már önmagában a stílusa is arról győz meg, hogy érdemes ezen a „rémületes és gyönyörűséges” úton elindulni. A kérdés(ek)re adott válasz(ok) pedig megmutatják, hogy ezen a belső úton járni életfeladat.
Ez az út az egyetlen, amellyel Jézus azonosítja önmagát. Ő az Igazság és az Élet.
A szerző emberközeli, pozitív, hihető és életvidám példákat állít elénk. Tükröt tart, elgondolkodtat, megkívántatja a jézusi életformát, megszeretteti velünk Istent. Még a kényes témákat sem kerüli. A rendszeres templomba járók mellett baráti jobbot nyújt a „maguk módján vallásosoknak”, az igazságot keresőknek, megszólítja a csalódottakat és a hitetleneket is.
Az írások mindegyike korszerű, személyes, mai nyelven szól, ráhangol „Jézus hullámhosszára”, nevünkön szólít. Megrendülten adjuk meg magunkat, és végül a napkeleti bölcsekhez hasonlóan mi is más úton térünk haza.
Erre a merész kalandra hív Sebestyén Péter bennünket, „kincskeresőket” és „Jézus asztaltársaságának tagjait” egyaránt.
Korondi Kinga