Izajás messiásszövegeinek értelmezése a Septuaginta és az egyházatyák írásaiban

Izajás messiásszövegeinek (7., 9., 11. fejezetek) hatástörténete szinte áttekinthetetlenné duzzadt már az egyház első évszázadaiban. Ennek legfőbb oka a szövegek gyakori idézése, a nem kevés rájuk vonatkozó utalás az Újszövetségben. Ebben a könyvben a szerző elvezeti az olvasót abba a kritikus és vészterhes korba, amelyben először hangzottak el a vigasztaló és reménykeltő prófétai szavak. Az első részben a messiási iratok kelet­kezésének körülményeit és jelentőségét vizsgálja. Évszázadokkal később Izajás próféta könyvének görög fordítása a tanúja annak az értelmező és aktualizáló törekvésnek, amely a hellenista zsidó­ságot jellemezte. A Septuaginta eltérései a Textus Masoreticustól lenyomatai annak a teológiának, amelyben a hellenista kultúrába gyökeret verő zsidó diaszpóra (újra)olvasta hitének forrásait. A könyv második része az egyházatyák ide vonat­kozó írásait dolgozza fel. Ezek nagyrésze csak görögül és latinul olvasható, nincs népnyelvű fordításuk. A szerző mindazok segítségére siet, akik érdeklődnek e messiásszövegek értelme­zéstörténete iránt.