„FRATELLI TUTTI”, „Mindnyájan testvérek” – írta Assisi Szent Ferenc, hogy összes fivérét és nővérét megszólítsa, és evangéliumi ízű életformát javasoljon nekik. Tanácsai közül azt szeretném kiemelni, amellyel a földrajzi határokat és a távolságot meghaladó szeretetre hív, és boldognak mondja mindazokat, akik „távollétükben éppúgy szeretik testvéreiket, mint jelenlétükben”.
Ferenc e néhány egyszerű szóval elmagyarázta a nyitott testvériség lényegét, amely a fizikai közelségen túl lehetővé teszi számunkra, hogy minden embert megismerjünk, megbecsüljünk és szeressünk – függetlenül attól, hogy a világ mely pontján született vagy él.
Mindig aggasztottak a testvériséggel és a társadalmi barátsággal kapcsolatos kérdések. Az elmúlt években többször utaltam ezekre különböző helyeken. Ebben az enciklikában a reflexió tágabb összefüggésébe állítva számos ilyen megszólalásomat kívántam egybegyűjteni.
Írásomban nem a testvéri szeretetre vonatkozó tanítás összefoglalására, hanem annak egyetemes dimenziójára, a mindenki iránti nyitottságra összpontosítok. E szociális enciklika szerény hozzájárulás ahhoz a reflexióhoz, hogy a mások kirekesztésének és mellőzésének számtalan mai változatával szemben képesek legyünk a testvériség és a társadalmi barátság új, nem csak az üres szavak szintjére korlátozódó álmával válaszolni. Noha éltető és tápláló keresztény meggyőződésből írtam, arra törekedtem, hogy a párbeszéd lehetősége minden jóakaratú ember felé megnyíljék.
Amikor ezt a körlevelet írtam, váratlanul ránk tört a Covid–19- világjárvány, és rávilágított hamis biztonságtudatunkra. Eltekintve attól, hogy a különböző országok milyen módon reagáltak a helyzetre, elég nyilvánvalóvá vált az együttműködésre való képtelenség. A hiperkapcsolatok ellenére olyan széttagoltság tanúi lehettünk, amely megnehezítette a közös problémák megoldását. Aki úgy gondolja, hogy az egyetlen levonható tanulság a már meglévő rendszer és szabályozás javítása, az tagadja a valóságot.
Remélem, ezekben az időkben minden ember méltóságát felismerve világszerte feléleszthetjük a testvériség iránti vágyat. „Itt egy csodálatos titok az álmodáshoz, és életünk szép kalanddá tételéhez. Senki sem nézhet szembe az élettel elszigetelten. (…) Támogató közösségre van szükségünk, amelyben kölcsönösen segítjük egymást a jövőbe tekinteni. Milyen fontos, hogy közösen álmodjunk! (…) Önmagunkban délibábot kockáztatunk, olyat látunk, ami valójában nincs is; az álmok közösen épülnek.” Álmodjunk tehát egyetlen emberiségként, mint ugyanabból az emberi testből való vándorok, mint ugyanazon Föld gyermekei, amely befogad, valamennyiünket hitünk és meggyőződésünk gazdagságával, mindegyikünket a saját hangjával, mindnyájan testvérek vagyunk!
Ferenc pápa