Apologia pro vita sua

A 19. század elején a kereszténység mint vallás fölöttébb siralmas állapotban volt. A katolicizmust az európai szellemi és politikai elit idejétmúlt, észellenes, elnyomó rendszernek tartotta. John Henry Newman már anglikán papként és oxfordi egyetemi lelkészként az egyház megújításának kötelezte el magát, de úgy, hogy a kereszténység valódi, s éppen ezért kifogyhatatlan szellemi gazdagságot hordozó természetét próbálta föltárni. Útkeresése és elkötelezettsége a Római Katolikus Egyházba vezette. Megtérése azonban nem villámcsapásszerű, romantikus esemény volt, hanem hosszú érlelődés eredménye.
Írásai közül minden kétséget kizáróan az Apologia pro vita sua a legmaradandóbb és legismertebb, mely valójában szellemi öntörténet: áttérése és élete igazolása, vallásos hitélményének filozófiai és teológiai megalapozása. Newman prózai életműve – nemcsak az Apologia, hanem prédikációi és más írásai is – irodalmi értékű, éspedig sokak által a 19. századi angol próza egyik legkimagaslóbb teljesítménye.