A halál halálbiztos! Mindenütt jelen lévő hatalom. Egyetemessége természetes síkon következik emberi mivoltunkból, hisz az emberi természetünkkel vele járó anyagi élet előbb-utóbb felbomlik. Ebből a megközelítésből az ember követi azt a biológiai
törvényszerűséget, amely megtalálható az állatvilágban is. Teológiai szempontból azonban a halál több, mint puszta biológiai esemény, mivel az ember is több, mint „biológiai eset”. A teológiai vizsgálódás az embert szellemi, szabad akarattal felruházott, felelős és örökérvényű személyként közelíti meg, aki számára a halál élettörténetének meghatározó eseménye. A halál voltaképpen a személy végérvényességének a „hajnalhasadása”, annak a végérvényességnek, amelyet a kiérlelt szabadság mint a szubjektumnak az önmegvalósítása a történelemben „elvetett”. A halál „szüli meg” az idő beérett gyümölcseként az örökkévalóságot. A kedves olvasó a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara Pasztorál-teológia Tanszékének és a Megtestesült Bölcsességről nevezett Gyulafehérvári Papnevelő Intézetnek (SIS) a közös szervezésében 2011. március 25–26 között tartott Nemzetközi Tudományos Teológiai Konferencia (NTTK) előadásaiból válogatott tanulmánykötetet tarthatja kézben. Konferenciánk a halál misztériumát nem csupán a teológia szemüvegén keresztül kívánta szemlélni, hanem megpróbálta azt interdiszciplináris szemszögből is megközelíteni. Előadóink között szerepelt teológus, néprajzkutató, fi lológus, irodalmár, egyháztörténész, egyházjogász, orvos
és szakápoló. Természetesen az előadói kört lehetett volna bővíteni, de a rendelkezésünkre álló időt is „halál-komolyan” kívántuk venni. Konferenciánk nem tűzte ki célul a „halál” témájának elvi, elméleti boncolgatását, hanem sokkal inkább gyakorlati
vonatkozásainak megvilágítását. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Quo vadis e vita, mortalis? Az elmúlás és a halál kultúrája című konferencia nagy érdeklődést keltett. Erről tanúskodott a hallgatóknagy száma. A gyulafehérvári kispapok mellett ugyanis több mint negyven kolozsvári egyetemista, valamint a gyulafehérvári főegyházmegyéből, a temesvári és váradi egyházmegyéből érkezett pap és világi krisztushívő is részt vett rendezvényünkön.
Már a konferencia ideje alatt megfogalmazódott az igény az elhangzott előadások tanulmánykötetbe való rendezésére. Ennek az óhajnak teszünk most eleget.
Tisztelettel ajánlom a kötetet minden kedves olvasó fi gyelmébe. Szívből remélem, hogy a tanulmányok átelmélkedése mindannyiuk szellemi és lelki felüdülésére
szolgál. - a szerkesztő
